"Egy anya akkor is szereti a gyermekeit, ha néha egy kis kikapcsolódásra vágyik" – interjú Wéner-Kovács Fannival

Kezdjük azzal a kérdéssel, ami biztosan sokakban megfogalmazódott már, amikor először meghallották, hogy Anyabőrben blog. Mit jelent számodra ez a név? Illetve miért erre esett a választásod, amikor elindítottad a blogot?

Amikor pár évvel ezelőtt tartottam egy kis szünetet a blogolásban, mert szerettem volna kicsit kifújni magam és az akkor másfél éves ikrekre koncentrálni, akkor nem tartott sokáig, hogy újra elkezdjen hiányozni az írás és minden más kreatív folyamat, amit a blogolásban szeretek. Egy teljesen új hangvétellel és szemlélettel szerettem volna újraindítani a közösségi oldalaimat, ezért egy olyan nevet kerestem, ami leírja, hogy melyik a legfontosabb szerepem, de magában hordozza azt is, hogy az anyaság mellett nő is vagyok. Így ugrott be egy éjjel – nyilván, amikor minden más normális ember az igazak álmát aludja – az Anyabőrben név!

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy 12 évvel ezelőtt a blogírás, az online tartalomgyártás közel sem volt annyira népszerű, mint napjainkban (főleg Magyarországon). Te miért döntöttél úgy, hogy megosztod a gondolataidat egy online napló formájában, ezzel megelőzve a trendeket?

Hű, akik ismernek már unhatják ezt a történetet! Az első blogomat annak idején a férjem "legényszobájából" indítottam, mert akkoriban szerettem volna megosztani másokkal is, hogy milyen dolgokat veszek akciósan vagy találok a turiban (utóbbit a mai napig szívesen megosztom, mert még mindig élvezem a kincskeresést). Azt hiszem, akkor lettem igazán elhivatott a blogolás terén, amikor megtudtuk, ikrekkel vagyok várandós. Akkor, 6 évvel ezelőtt – amikor kicsit sokkos és rémült állapotban leültem a laptopom elé azzal a céllal, hogy amennyire csak lehet felkészüljek az ikres anyaságra, illetve egy kicsit megnyugtassam a tomboló idegeimet is, hogy van megoldás, túl fogjuk élni – rá kellett jönnöm, hogy pár fórumot és szakmai oldalt leszámítva nem nagyon született még blog az ikres anyaság örömeiről vagy éppen kihívásairól.

Mivel a naplóírás egészen kamaszkorom óta közel állt hozzám, így elkezdtem a Derült égből Ikrek! blogomon megírni mindazt az élményt, dilemmát és feladatot, amivel az ikrek érkezése előtt és után is találkoztam gyakorló édesanyaként. Akkoriban ez nekem nagyon jó terápia volt, hogy felkészüljek a lányok érkezésére és időközben sok-sok édesanya csatlakozott hozzám, olyanok is, akik nem ikreket vártak, de azonosulni tudtak azokkal az érzésekkel, élményekkel, amelyeket én is megéltem. Ezért a kapcsolódásért a mai napig nagyon szeretem, hogy tartalomgyártóként megoszthatom a gondolataimat és beszélgethetek olyan édesanyákkal, akik hasonlóan éreznek.

Ha jellemezned kellene azt az utat, amit a blog megtett az elmúlt 12 évben, akkor hogyan tennéd?

Nagyon sokáig noszogatott a családom és a férjem is, mire az ikrek két éves korában – akkor már sok évnyi blogolás után –, vettem egy nagy levegőt és megkerestem egy magazint, hogy szeretném gyakorolni az újságírást, nyitottak-e arra, hogy – akár ingyen is – küldjek nekik cikkeket. Így kezdtem el a hobbi bloggerkedésből hivatalosan is szabadúszó újságíróként tevékenykedni.

A blogolást az utóbbi időben inkább átvette a tartalomgyártás, az Instagram oldalamon most már rövidebb posztok, videók és élő beszélgetések formájában mesélek azokról a dolgokról, amelyek velem/velünk történnek és úgy gondolom, hogy másnak segíthetnek. A témák viszont továbbra is megmaradtak, az anyaság és nőiesség a fő irányvonal, őszintén és néha viccesen igyekszem átadni a követőimnek a szerepeimmel kapcsolatos élményeimet.

Mivel a klasszikus blogolás az elmúlt évek alatt sokat változott, így én is sokat fejlődtem, a közösségi oldalaim menedzselésén túl ma már együttműködéseim is vannak cégekkel, illetve 2021 nyara óta kreatív tartalomgyártói tanácsadásokat is tartok azoknak, akik úgy érzik, hogy szeretnének belevágni a tartalomgyártásba vagy éppen elakadtak és motivációra van szükségük.

Folyamatosan változom és nemcsak azért, mert a szerepeim kapcsán is vannak fordulatok az életemben, hanem azért is, mert igyekszem figyelni és reagálni arra, ami az engem követő édesanyákat és nőket érdekli. Nagyon érdekes például, hogy az elmúlt időszakban előtérbe került a női oldalam, ami leginkább a divattal kapcsolatos posztokban nyilvánul meg – ezeket nagyon szeretem elkészíteni –, de szívesen mesélek a lakberendezésről is, hiszen túl vagyunk egy nagy építkezési és költözési folyamaton.

Hogyan tartod meg a motivációt, miből inspirálódsz? Esetleg ha úgy érzed, lemerültek az energiakészleteid vagy nincs semmi ötleted, hogyan lendülsz át ezeken?

Nyilván vannak nehezebb vagy motiváció nélküli időszakok, de nekem nagyon sokat segít, hogy folyamatosan leírom minden apró ötletemet, amiről szeretnék mesélni. Néha egy otthoni helyzet a gyerekekkel, egy beszélgetés a férjemmel vagy barátnőkkel is elég ahhoz, hogy elindítson egy gondolatmenetet. De sokszor az olvasóim is adnak ötleteket annak kapcsán, hogy miről készítsek legközelebb tartalmat.

Mindig nagyon szerettem a kreatív energiáimat beletenni a munkámba és mióta a tartalomgyártás ilyen fontos részét képezi ennek, még nagyobb motivációval tudok dolgozni. Ha eszembe jut például egy videó ötlet, akkor élvezem, ha a legkreatívabb módon oldhatom meg annak az elkészítését. Technikailag is folyton igyekszem tanulni és fejlődni, amit szintén nagyon fontosnak tartok.

Természetesen vannak napok, amikor úgy érzem, hogy elfáradtam. Ilyenkor kicsit csendesebb vagyok, kikapcsolom a telefonom és az internetet is. Szeretek olvasni, ami lelassít és feltölt. Viszont sokáig nem tudok lassítani, megállni pedig tényleg képtelen vagyok –ami egyszerre jó és rossz szokás –, így egy kis kikapcsolódás után általában alig várom, hogy újra fejest ugorhassak a munkába!

A Facebookon egy zárt csoportot is elindítottál, amely az Anyabiztosan nevet viseli. Ennek az elindítása mögött milyen történet áll? Milyen témákkal kapcsolatban beszélgettek itt? Esetleg volt olyan kérdés/visszajelzés, ami nagyon emlékezetes maradt számodra?

Mikor édesanya lettem és találkoztam mindazzal az érzéssel, amit a gyermeke születése után megtapasztal egy nő, rájöttem, hogy számunkra ez az egyik legszenzitívebb időszak, és bár sokat fejlődött az elmúlt években a közösségi média, valamint a szóbeli kommunikáció is ezzel kapcsolatban, még mindig nagyon sok dilemmával, félelemmel és szorongással kell megküzdeniük az édesanyáknak egy-egy elejtett megjegyzés vagy szituáció miatt. Én például kaptam olyan kritikát, amikor az ikrek kicsik voltak, hogy nem vagyok elég hálás azért, hogy anyuka lehetek, ha fáradt vagyok és erről mesélek. Akkor ez nagyon rossz érzéseket keltett bennem, holott marcangoltam magamat bőven másért is akkoriban, de ma már tudom, egy anya akkor is szereti a gyermekeit, ha néha egy kis kikapcsolódásra, 5 perc szünetre vágyik.

Az oldalaimon és a csoportban is a leendő és már édesanyáknak szeretnék segíteni, arra biztatni őket, merjenek beszélni az érzéseikről, hiszen van, aki ítélkezés nélkül meghallgatja őket. Azt gondolom, hogy néha az is éppen elég, ha van valaki, akivel megbeszélhetjük a problémáinkat, elmondhatjuk neki a kérdéseinket. Ezért minden alkalommal, amikor egy olvasóm privát levélben őszintén meséli el saját történetét az anyaságával vagy a nőiességével kapcsolatban, az számomra nagyon megtisztelő, hiszen sokan csak a posztjaim alapján szavaznak nekem bizalmat.

Ha egy kismama azzal a kérdéssel fordulna hozzád, hogy milyen szempontok alapján érdemes berendezni egy gyerekszobát, milyen tanácsokkal látnád el?

Szerintem első körben érdemes csak a legszükségesebbeket beszerezni. A kiságy legyen állítható magasságú, esetleg kivehető rácsos, mert azt így sokáig fogja tudni használni a gyerkőc. A téli, nyári takaró nem csak hasznos, de egy-egy szép mintával akár dekorációként is szolgálhat a babaszobában. Nekünk nagyon bevált a babafészek és a rácsvédő, így ezt is csak javasolni tudom. Egy kényelmes szoptatós fotel aranyat ér, főleg azokon az éjszakákon, amikor nemcsak a babát sikerül elringatnia, hanem anyát is. A pelenkázókból már vannak nagyon praktikus szekrénnyé alakítható fajták. Mi például nagyon szerettük, hogy később, amikor már nem lehetett a gyerekeket a pelenkázón tartani, könyvespolcként élt tovább.

Dekorációban nyilván mindenkinek más tetszik. Én az egyszerű és letisztult darabokat szeretem, mert ezeket később is jól lehet kombinálni a cseperedő gyermek szobájának alakulásával.

Köszönjük a tartalmas interjút! Ha a cikk után kedvetek támadt még jobban megismerni Fannit, vagy valamilyen témában tanácsot kérni tőle, keressétek bátran a közösségi média platformokon – Instagram: @anyaborbenblog, Facebook: Anyabőrben blog, Facebook csoport: Anyabiztosan

Ha pedig szívesen olvasnátok még hasonló interjúkat, akkor figyelmetekbe ajánljuk legutóbbi beszélgetésünket Wertán Sárával: https://www.babyberry.hu/blog/interju-wertan-saraval