"Szülőként úgy gondolom, komoly szűrőként kell funkcionálnunk, hogy a túl sok ingert, illetve agresszív, gyors rajzfilmet ellensúlyozzuk" - interjú Dr. Varga Orsolya írónővel

Éppen fél év telt el azóta, hogy megjelent az első könyved, a Leló mesék, ami az én baráti
körömben is hatalmas sikert aratott. Te hogy élted meg az indulást, milyen volt először a
kezedben fogni a kis mesekönyvet? Mi történt veled és a Leló körül azóta? :)
Valahol felfoghatatlan, hogy a gyerekeimnek szánt mesék testet öltöttek, és más gyerekekhez is
eljutottak. Azt hiszem egy mese nem kaphat nagyobb elismerést annál, minthogy újra és újra
olvassák, vagy különféle élethelyzetekben idézzék. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert
több ilyen visszajelzést is kaptam, és ez mindig megerősít, hogy érdemes csinálni, menni tovább.
Igaz, az év elején kicsit elcsendesedett a „Leló-projekt”, ugyanis az új, felnőtteknek szóló
regényemet segítettem nyomdába, így minden erőforrásommal ennek a könyvnek az utolsó
simításaira fókuszáltam. De még rengeteg közös tervünk van Lelóval... :)

A Leló mesék borítójára a Stáhly Katalin, a Hintalovon Gyermekjogi alapítvány
pszichológusa és gyerekjogi szakértője írt egy csodálatos ajánlót, ami így szól: “ A
legkisebb gyerekek körül még az egész univerzum ott lebeg, csak egy kartondoboz,
színes ceruzák és a fantázia kell hozzá, hogy egy pillanat alatt a holdra szálljunk velük. A
sötét szoba szörnyei is elvarázsolhatók, csak egy kis anyai találékonyság kell, egy kis
szörnyriasztó spray és nyugodt lesz az éjszaka. A kisgyerekek körül mi is varázslók
lehetünk, maradjunk velük ebben a világban minél tovább. Akár ezzel a mesekönyvvel.”
Mesélsz nekünk kicsit erről? 
Nagyon tisztelem és fontosnak tartom az Alapítvány munkáját, egészen rendkívüli módon
képviselik a gyermekjogokat. Hatalmas megtiszteltetésként ért, hogy érdemesnek tartották a
mesét arra, hogy ajánlót írjanak hozzá.
Az én írói filozófiám a „hozzáadott érték” körül forog. Egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerekek
mit visznek útravalóként magukkal egy-egy meséből. Szülőként úgy gondolom, komoly szűrőként
kell funkcionálnunk, hogy a túl sok ingert, illetve agresszív, gyors rajzfilmet ellensúlyozzuk. A
Leló mesékben inkább megküzdési stratégiákkal, kedvességgel és humorral találkozhatunk.
Ennek megfelelően nem volt kérdés, hogy kizárólag lágy színekkel dolgozzunk a mesekönyvben.
A szülői esztétika és a gyerekek által választott élénkebb illusztráció ritkán köt
kompromisszumot, így az is cél volt, hogy szülői szemnek kellemes, ugyanakkor a gyerekek
figyelmét felkeltő grafika születhessen.

Nem titok, hogy jogász vagy - jelenleg a gödöllői - és az egyetemről ismerjük egymást
:) mi motivált abban, hogy mesekönyvet írj?
A jog elég száraz területnek számít, és kevés mozgásteret enged meg, nekem viszont mindig
szükségem volt valamilyen egyéb, kreatív tevékenységre. A legtöbb édesanya, amikor megszületik
a gyereke elkezd számot vetni magával, meg szeretné érteni magát, megismerni önmagát ebben
az új szerepben. Ezen az önismereti úton még az is felmerült bennem, hogy pályaelhagyó leszek,
de ez sem töltött el teljes bizonyossággal. Az írás mindig is ott lapult bennem, csak sokáig nem
vettem figyelembe. Az általam kitalált mesék mindig ott keringtek velünk, csak végül
rákényszerültem, hogy lejegyezzem őket, ugyanis másnap újra kérték Lelót. Kiadói berkekből is
kapott pozitív visszajelzéseket, így gondoltam egy nagyot és... a többit már tudjátok.

Leló és a huncut cinke mese biztosan sok családban aktuális most, bár nagyon várjuk,
hogy vége legyen a télnek, még sok bölcsiben, oviban tombolnak a betegségek. Mi
inspirálta ezt a mesét és hol írtad? Beletetted magatokat is/a családotokat?

Mindegyik meséből van bennünk egy kevéske, de éppen csak inspiráció szintjén. Csak arról
tudok írni, amit ismerek, és azt gondolom, hogy a Leló mesékben található élethelyzetek minden
kisgyermekes családban ismerősen csengenek. A felnőtteket is pont ugyanazok az érzelmek
terítik le, mint a kicsiket, és időnként nekünk sem árt kapaszkodót találni. A Leló és a
hisztimanókban például emlékeztetőt kapunk mi is, hogy mi a teendő, ha eluralkodik rajtunk a
leküzdhetetlen rosszkedv...
A huncut cinke érdekessége egyébként, hogy igazi „last minute” mese volt. A kívánt nyomdai
terjedelemhez szükséges volt még egy mesét beletenni, így gyorsan írnom kellett egyet. Annak
ellenére lett a kicsik nagy kedvence, hogy ez volt a legkevésbé érlelt mese.

Elárulhatom, hogy nekünk is ez lett a kedvenc mesénk :) és van esetleg kedvenc kuckózós foteletek vagy meseolvasó sarkotok?
Mindenhol olvasunk, nincs kifejezetten egy olvasós helyünk. A lefekvés előtti meseidő viszont
szent és sérthetetlen, sosem szoktuk kihagyni. Ezt a mesét már az ágyukból hallgatják.

És végül kicsit a mesélésről szeretnélek kérdezni, te mit gondolsz, azon kívül, hogy
csodás közös pillanatokat élhetünk meg a kicsikkel, miért érdemes minél többet
mesélni, mesét hallgatni?
Az olvasás szókincset fejleszt, képzelőerőt aktivál, tudást bővít, így szerintem a mindennapos
meseolvasás elengedhetetlen. Vannak persze aktuálisan becsípődött kedvencek, de érdemes
időről-időre új mesekönyvekkel hazatérni. Rá lehet csodálkozni együtt arra, hogy mennyi szuper
mese van még a könyvesboltokban... :)
Az olvasóvá nevelés második lépése a példamutatás. Statisztikák szerint az átlag magyar
legfeljebb 5 könyvet olvas évente. Borzasztóan kevés! Igyekszem havonta minimum 2-3 könyvet
elolvasni, és teszem ezt úgy is, hogy nem csak „lámpaoltás” után veszem elő a könyvet. Nyilván
nem könnyű: 8 órás munkaidő, két gyerek, házimunka stb., de ez is csak egy beilleszthető szokás,
és éppúgy fontos, mint ügyelni a megfelelő napi folyadékbevitelre.

Köszönjük, hogy bepillantást nyerhettünk egy kicsit Leló-hátterébe és ezzel együtt kicsit téged is megismerhettünk, Orsi!  Ha a cikk után kedvetek támadt még jobban megismerni Lelót, tanulni tőle és vele együtt, akkor bátran keressétek a webshopon: Leló mesék

Szerintünk egy kisgyermek könyvespolcáról sem hiányozhat!